Duzsi Tomi wine biking

A mai nappal beköszöntött a népi mondás szerinti "vénasszonyok nyara" , ez az igazi szüreti időszak kezdete.

   A valódi szőlőíz érlelő idő. Ilyenkor lehet szüretelni a magas minőségű borokhoz késői érésű szőlőfajták. 

   Erre az időszakra a hideg éjszakák és hűvős harmatos reggelek, illetve 18-25 °C fokos napközbeni hőmérséklet jellemző. 

   Ebből következik, hogy a Cabernet frant és a Cabernet sauvignont jövő héten kezdjük majd szüretelni. A szüreti időpontja így is kb. 2 héttel előrébb jött a "normális" évekhez képest.

Március elején Pariszban jártunk a Salon d'Agriculture nevű mezőgazdasági kiállítás keretében megrendezett borkóstoló versenyen. 

A versenyen az évfolyamból hárman indultunk, Jörg Wendel egy német srác, Selmeczy Anna , és jó magam.

A megérkezéskor találkoztunk a magyarországi különítmény többi tagjával, akik a Kaposvári Egyetemről és Tokajból érkeztek, dr. Bokor Árpád volt az értünk felelős tanár, Várkoly Eszter szintén a kóstolóra jött, Olsovszky Árpi pedig az élőállat bírálati versenyre érkezett.

A francia köszöntő bizottság egyik tagja magyarul szólt hozzám,később az is kiderült Ivánról, hogy ő volt a Tokajba érkező egyik első francia a rendszerváltás után. 

Hétfő estére kellett megérkezni, én hajnal 5-kor indultam fel Párizsba, hogy az agrárkiállításon az nap is szétnézhessek vehessek.

Másnap borkóstoló tréningen vettünk részt. Majd ezután mindenki bemutathatta hazája ételeit, italait. Majd 150 palackborral érkeztem Franciaországba, szóval vittem ide is a Kékfrankos válogatásunkból, a Kadarkánkból  illetve a Syrahból. Amiknek a főszervezők körében is sikere lett:).

Szerdán 10 órákkor indult a verseny. Két csoportban versenyeztünk, az egyikben csak francia diákok voltak, a másikban pedig mi más országokból érkezett kóstolók vettünk részt. A verseny eléggé kiélezett volt.  A 400 elérhető pontból egyedül egy francia diák ért el 300 feletti eredményt (320). A nemzetközi mezőnyben nagyon szoros volt a verseny, az első 7 helyezett bő 10 ponton belül került. Selmeczy Anna és egy portugál srác kapott 272 pontot, majd egy bolgár lány 270 pontot, ők kerültek be a döntőbe. A német évfolyamtársam 264 pontot szerzett, én pedig 261-et, utánunk pedig kb. 15 lemaradással következtek a többiek. 

A verseny során különböző francia régiók(nem feltétlen jól ismert helyek), sokszor helyi fajtájit kóstoltuk. Ez tette a versenyt még érdekesebbé. A fináléban Annáék egy dél-francia csemegebort kaptak, amit csak egy pincénél készítenek Montpellierben. Ezt kellett felismerni.

Anna nyerte a versenyt, mert ő határozta meg legpontosabban a régiót, ami ezesetben nem volt egyszerű.

Ezúton is gratulálok neki!

Jörg 6. lett, jómagam 7. Várkoly Eszter pedig, ha jól emlékszem a 14. helyezést szerezte meg a 30 indulóból.

Azaz mi magyarok európai szinten is szépen teljesítettünk. (Egyéb irányt a versenyt pár éve szintén egy magyar lány nyerte meg, Berecz Stéphanie unokahúga és egyben barátom Szamosváry Lili. 

A verseny után a malacok karámjában volt a díjátadó, mert hát mezőgazdasági kiállításról lévén szó:).

Ahol volt szerencsénk a francia mezőgazdasági miniszterrel és egy oktatási államtitkárral is találkoznunk. Itt garmadával készítettek fotókat rólunk a paparazzikJ. 

Majd ezután természetesen a magyar különítménynél szétnéztünk a párizsi éjszakában:).

Itt is szeretném megköszönni a Vinifera Msc koordinátorainak,hogy beválasztottak a versenyre készülő csapatba.

Cannesban a  Mondial du Rosé nevű rosé világversenyen jártam, Zilai Zoltán úr meghívásának köszönhetően.

 Ezúton is hálásan köszönöm, hogy betekintést nyerhettem abba, hogyan is zajlik egy ilyen világverseny!

     A 994 induló borból kb. 600 Franciaországból és kb. 400 pedig a világ más országaiból érkezett. Magyarországról 44 mintát küldtünk. A borokat nemzetközi zsűrik értékelték, azaz világ minden tájáról érkező neves borászok, borszakértők.

 Összesen 10 bíráló bizottság volt 5-5 taggal, és 3 napon keresztül kóstolták a beérkezett tételeket. Magyarországot Zilai Zoltán képviselte.

     Magyarország 44 beküldött Rosé mintájából,  3 arany és 14 ezüst érem született. Ezúton is gratulálok a díjazottaknak!

     Készítettem gyorsan egy éremtáblázatot, mely szerint Franciaország áll az élen 197 éremmel, aztán következik Magyarország 17-tel, majd Spanyolország 16-tal(igaz ott egyel több arany született).

( Itt mi magyarok évek óta szépen szerepelünk, csak például nekünk a Dúzsi pincének –az ideivel együtt-  van 19 érmünk innét).

Azután az érmetáblázatban következett Románia 12 éremmel, majd Csehország 10-zel, Svájc  9-cel, Olaszország és Németország holtversenyben 8-8-cal, Szlovákia 6-tal, Portugália 3-al. Libanon,Marokkó, Tunézia, Törökország Bulgária pedig 2-2 éremmel büszkélkedhet, Ausztrália, Izrael, Macedónia  pedig 1-1-el.

    Magyarán Magyarország roséban kis ország létére, már nem első alkalommal a háta mögé utasított nem egy, nagy bortermelő országot.

Figyelemreméltó Csehország, Románia és Szlovákia szereplése, akik igen feltörekvőben vannak, és a magyar példára felfigyelve kezdtek rosét készíteni, évekkel később, mint mi.

    Itt az ideje,hogy körvonalazódjon egy rosé menti összefogás hazánkban. 

Mivel a klíma, a talaj adottságok, a fajtaszerkezet és az eddig elért eredmények előrevetítenek egy sikeres kitörési lehetőséget országunknak.

     Tanulmányozva a régebbi irodalmat, hogy például  a Középkor folyamán Franciaország után a világ második legnagyobb bortermelője voltunk, valamint,hogy még az 1870-es években is a világ negyedik legnagyobb bortermelő országaként  tartottak minket számon.

Aztán az első világháború után az ország területének 2/3-ád elvesztettük és így a belső piacaink jórészét is, és mivel a szőlőterületek 2/3-a jelenlegi ország területén belül maradt és  belső piac hiányában tovább sorvadt.

Ezek szerint az adottságaink megvannak arra, hogy a mostaninál is sokkal többre vigyük a (bor)világban.

        Manapság a marketing üzenetek leegyszerűsödtek, így hát sok ország kiválasztott egy-egy tipikus és jól pörgő terméket. Ezzel felhívják a figyelmet az országra és ezen keresztül a többi borra is.

Így kötődik Argentínához a Malbec, Dél-Afrikához a Pinotage, vagy Új-Zélandhoz a Sauvignon blanc.  

          Ha már ilyen sikeresek vagyunk roséban ez felvet  sok  jó lehetőségét,és felveti a kérdés, hogy érdemes lenne közösen tennünk azért, hogy akár Magyarország a Rosé országa, Rosé nagyhatalom legyen. Nem csorbítva a vörös és a fehérbor készítést és forgalmazást, mivel ez egyedüli borféleség, aminek a fogyasztása növekszik világszinten, ezért is van az, hogy Provence az egyedüli francia borrégió, amit nem viselt meg a gazdasági világválság.( Franciaországban minden 4. eladott palack bor rosé (25%))

Ez akár már előre vetíti a terroir rozék gondolatát  is, mivel már erre is  van  példa.

         Az a meglátásom, hogy a roséval új piacokat, új fogyasztókat lehet szerezni, szóval egyáltalán nem árt más borok forgalmának. Abban jó, hogy meg lehet nyerni vele nem borívó fogyasztókat is, akik később már nem csak rosét fognak fogyasztani.

           Ha pedig ezen bejegyzésem végére megszomjaztak/megszomjaztatok akkor szeretettel meghívom Önöket, titeket az első magyar rosé fesztiválra, ami Rosália Fesztivál névre hallgat, és május 4 és 6 között kerül megrendezésre a Laurus étterem teraszán a Gesztenyéskert Mom park felőli részén.

Május 5-én ugyanitt lesz egy rosé mustra, ahol a díjnyertes rózsaszín nedűket egy belépőjegy áráért végig lehet majd kóstolni :)!

 Bővebb információ a fesztiválról  itt  olvasható:  www.borkulturakft.hu/index.php

Dúzsi Tomi

Montpellier, 2012. 05.02.

Sziasztok!

Kicsit elmaradtam ezzel a blogolással, elég mozgalmas az életem itt Montpellierben.

Szerettem volna hosszabb cikkeket írni, de ha erre nincs is mindig időm,  azért az információ éhségetek csillapítandó, ezzel a bejegyzéssel készültem:).

A héten a Mas de Daumas Gassacnál, egy jó nevű langedoc-i pincénél jártunk.(http://www.daumas-gassac.com/) 

A pince alapítójával,  Aimé Guibert Úrral  is volt szerencsénk találkozni. Ő eredetileg híres bőrgyáros volt, aki a legjobb nevű párizsi divatcégeknek dolgozott. Ő készítette a kesztyűket és egyéb finom bőrárukat.

Majd 45 éves kora táján úgy döntött (amikor éppen a bőriparnak nem is ment olyan jól),hogy vesz egy birtokot valahol és elkezd gazdálkodni.

A sors egy hérault völgyi, langedoci faluba, Anianeba hozta.

Ahol először olajfákat szeretett vona telepíteni, de egy talajtanos professor felhívta a figyelmét, hogy itt kíváló termőhelye lenne a szőlőnek, így indult a történet.

Azóta eltelt vagy 40 év és mára a pince a legjobb nevű borászatok közt van a régióban-(és a jó nevűek közt Franciaországban).

A pince történetét elmesélte nekünk  Guibert Úr fia. Íme az erről készült kisfilm:

A szőlőben bóklászva ért minket az a megtiszteltetés, hogy az alapítóval is találkozhattunk.  A vele történt beszélgetés megtekinthető az alábbi videóban:

A mellette álló úriember, pedig egy montpellieri professzorunk Alain Razungles Úr.  Ő oktatja  a borkóstolást .

Az öregúrral való találkozáskor egy érdekes felfedezést tettem, valahonnét emlékeztem ugyanis rá. Aztán elég hamar le is esett a dolog.

Nem olyan régen néztem meg újból a Mondovino című filmet , amelyben a tradicionális borkészítést és az újvilági bortermelést hasonlították össze, a világ nagynevű bortermelő családjainak megszólaltatásával. Monsieur Guibert is szerepelt ebben a filmben. 0:41 másodpercnél őt láthatjuk a következő előzetesben.

(A filmben, az Ornellaia borászatnál készült interjú közben felbukkan egy kép Gál Tiborról is.:) .)

De kanyarodjunk is vissza ehhez a borászathoz.

Összességében elég mély benyomást tett mindnyájunkra az itt tett látogatás. Nagyon élveztük, ahogy az öreg úr beszélt a föld szeretetéről, hitvallásáról. Nem utolsó sorban pedig, a gazdaság maga is gyönyörű helyen fekszik, a természettel és a hagyományokkal harmonizálva lett kialakítva.

Megőrizték, és rendbehozták a régi épületeket, ahol újat építettek, ott is csak korhűet, tradicionálisan köből.

Nincs úrizálás, minden  a gazdaságosság jegyében zajlik. Még saját palackozó gépük sincs, pedig 200 ezer palackot készítenek évente.

Itt van egy jól müködő rendszer, ami úgy néz ki, hogy egy kamion járja a vidéket, amin komplett palackozó, csomagoló gépsor van. Ezt ki lehet bérelni és így megsporólható a gépek ára, valamint a hely, ahol az eszközöket tárolnánk.

És hogy milyenek voltak a borok?

Érdekesek, egyediek.  Négy bort kóstoltunk egy rosé habzó bort, egy fehér bort, és két vöröset (ezek között csak évjárat különbség volt) .

Az első(Mas de Daumas Gassac Rosé Frizant) elég egyszerű volt, de jó ivású, party bor :) sok széndioxiddal és egy kevés maradék cukorral. (én jobb szeretem a teljesen szárazat ebben a műfajban, de sokan pl.: Németországban meg ezt keresik). Hamar lecsúszott, szóval egy szavunk nem lehet :). ( Ez Cabernet sauvignonból készült).

A fehéret igazából nem tudtam hova tenni, egyszerűen megfoghatatlan volt.  Ha a sors úgy hozza próbáljátok ki egyszer:)

(Ez 25% Viognier – 25% Chardonnay – 25% Petit Manseng – 15% Chenin Blanc és  10% egyéb szőlőfajtákból készült, úgyanis a világ minden részéről gyűjtöttek fajtákat kíváncsiság képpen.)

A vörösek  - 80% Cabernet sauvignon, 20% egyéb ritka szőlőfajták- közül az újabb évjárat tetszett, szép, gyömölcsös, úgyanakkor testes bor volt. A régebbi évjárattal(2009) a baj az volt, hogy rosszkor érkeztünk:), most épp pár év fejlődésre lett volna szüksége, még nagyon húzós volt.

De ha már egyszer ott voltunk, megpróbáltuk azt a pár évet hozzáképzelni:).

Szép napokat Mindenkinek!

üdv

Tomi