Sziasztok!
Kicsit elmaradtam ezzel a blogolással, elég mozgalmas az életem itt Montpellierben.
Szerettem volna hosszabb cikkeket írni, de ha erre nincs is mindig időm, azért az információ éhségetek csillapítandó, ezzel a bejegyzéssel készültem:).
A héten a Mas de Daumas Gassacnál, egy jó nevű langedoc-i pincénél jártunk.(http://www.daumas-gassac.com/)
A pince alapítójával, Aimé Guibert Úrral is volt szerencsénk találkozni. Ő eredetileg híres bőrgyáros volt, aki a legjobb nevű párizsi divatcégeknek dolgozott. Ő készítette a kesztyűket és egyéb finom bőrárukat.
Majd 45 éves kora táján úgy döntött (amikor éppen a bőriparnak nem is ment olyan jól),hogy vesz egy birtokot valahol és elkezd gazdálkodni.
A sors egy hérault völgyi, langedoci faluba, Anianeba hozta.
Ahol először olajfákat szeretett vona telepíteni, de egy talajtanos professor felhívta a figyelmét, hogy itt kíváló termőhelye lenne a szőlőnek, így indult a történet.
Azóta eltelt vagy 40 év és mára a pince a legjobb nevű borászatok közt van a régióban-(és a jó nevűek közt Franciaországban).
A pince történetét elmesélte nekünk Guibert Úr fia. Íme az erről készült kisfilm:
A szőlőben bóklászva ért minket az a megtiszteltetés, hogy az alapítóval is találkozhattunk. A vele történt beszélgetés megtekinthető az alábbi videóban:
A mellette álló úriember, pedig egy montpellieri professzorunk Alain Razungles Úr. Ő oktatja a borkóstolást .
Az öregúrral való találkozáskor egy érdekes felfedezést tettem, valahonnét emlékeztem ugyanis rá. Aztán elég hamar le is esett a dolog.
Nem olyan régen néztem meg újból a Mondovino című filmet , amelyben a tradicionális borkészítést és az újvilági bortermelést hasonlították össze, a világ nagynevű bortermelő családjainak megszólaltatásával. Monsieur Guibert is szerepelt ebben a filmben. 0:41 másodpercnél őt láthatjuk a következő előzetesben.
(A filmben, az Ornellaia borászatnál készült interjú közben felbukkan egy kép Gál Tiborról is.:) .)
De kanyarodjunk is vissza ehhez a borászathoz.
Összességében elég mély benyomást tett mindnyájunkra az itt tett látogatás. Nagyon élveztük, ahogy az öreg úr beszélt a föld szeretetéről, hitvallásáról. Nem utolsó sorban pedig, a gazdaság maga is gyönyörű helyen fekszik, a természettel és a hagyományokkal harmonizálva lett kialakítva.
Megőrizték, és rendbehozták a régi épületeket, ahol újat építettek, ott is csak korhűet, tradicionálisan köből.
Nincs úrizálás, minden a gazdaságosság jegyében zajlik. Még saját palackozó gépük sincs, pedig 200 ezer palackot készítenek évente.
Itt van egy jól müködő rendszer, ami úgy néz ki, hogy egy kamion járja a vidéket, amin komplett palackozó, csomagoló gépsor van. Ezt ki lehet bérelni és így megsporólható a gépek ára, valamint a hely, ahol az eszközöket tárolnánk.
És hogy milyenek voltak a borok?
Érdekesek, egyediek. Négy bort kóstoltunk egy rosé habzó bort, egy fehér bort, és két vöröset (ezek között csak évjárat különbség volt) .
Az első(Mas de Daumas Gassac Rosé Frizant) elég egyszerű volt, de jó ivású, party bor :) sok széndioxiddal és egy kevés maradék cukorral. (én jobb szeretem a teljesen szárazat ebben a műfajban, de sokan pl.: Németországban meg ezt keresik). Hamar lecsúszott, szóval egy szavunk nem lehet :). ( Ez Cabernet sauvignonból készült).
A fehéret igazából nem tudtam hova tenni, egyszerűen megfoghatatlan volt. Ha a sors úgy hozza próbáljátok ki egyszer:)
(Ez 25% Viognier – 25% Chardonnay – 25% Petit Manseng – 15% Chenin Blanc és 10% egyéb szőlőfajtákból készült, úgyanis a világ minden részéről gyűjtöttek fajtákat kíváncsiság képpen.)
A vörösek - 80% Cabernet sauvignon, 20% egyéb ritka szőlőfajták- közül az újabb évjárat tetszett, szép, gyömölcsös, úgyanakkor testes bor volt. A régebbi évjárattal(2009) a baj az volt, hogy rosszkor érkeztünk:), most épp pár év fejlődésre lett volna szüksége, még nagyon húzós volt.
De ha már egyszer ott voltunk, megpróbáltuk azt a pár évet hozzáképzelni:).
Szép napokat Mindenkinek!
üdv
Tomi
